Évközi 16. Vasárnap – Lélegzetvétel

elmélkedés az Évközi 16. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A mellúszás ritmusában az aktív kartempó fázisában emelkedik ki a vízből a fej levegővételre, majd a lábtempó alatt az ismét előrenyúló karok között újra a vízbe merül. A fuvolista és az énekes alaposan áttanulmányozza a választott darabot, és bejegyzi kottájába, hogy mi tartozik szorosan egybe, mit érdemes egy levegővételre eldalolni, és hol legyen a lélegzetvétel. A futás szerelmesei különféle légzési mintákat gyakorolnak, hogy kellő ütemben ellássák szervezetüket friss oxigénnel.

Lélegzetvételre azonban nemcsak a testünknek van szüksége. Jézus arra hív, hogy ne loholjunk feladatból feladatba, hanem álljunk meg egy lélegzetvételnyi időre. Szükség van erre a napunkban, a hetünkben, és szükség van rá hosszabb pihenéseinkben is az év során.

Ma a szabadidő eltöltésére egész iparágak épültek rá: a turizmus, a falusi vendéglátás, a wellness hotelek, a tömegsport, a kultúrális és természeti értékeink bemutatására létrehozott látogatóközpontok, a szabadidő-, élmény- és aquaparkok mind abban segítenek bennünket, hogy megálljunk, és élményekkel feltöltődve, egészségünket megerősítve térjünk vissza a mindennapokba.

Ez azonban még nem valódi lélegzetvétel. Miként a mindennapi rohanás magányossá tesz bennünket, elszegényíti a kapcsolatainkat, úgy a minket kiszolgáló iparágak is benne hagynak ebben a beszűkült állapotban. Lélegzetvételhez juttatják a testünket, segítenek kikapcsolni zakatoló értelmünket, tompítják félelmeinket, de elszigeteltek maradunk légkondícionált szállodai szobánkban, éttermi asztalunknál, a fülledt éjszakában bulizó tömegben.

Pedig éppen ebből a magányból szabadulnánk a legszívesebben. Roppant erőfeszítéssel emeljük ki a fejünket a vízből, keressük a zenei mondat végét, a megfelelő légzési ritmust, hogy levegőhöz jussunk, kiszabaduljunk, hogy ne a pénzünkért vagy a teljesítményünkért legyenek velünk kedvesek végre, hanem egyszerűen szeressenek azért, mert szeretni képes emberek vagyunk.

Szent Pál nagyszerű ígérete erről a szabadulásról szól: “Ti, akik egykor „távol” voltatok, Krisztus Jézusban most „közel” kerültetek, Krisztus vére árán… [Ő] eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek… Az ő révén van… szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.” Mert Jézus megkönyörül rajtunk, akik olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok. (vö. Mk 6,34) Csak rohanunk arra, amerre rohan velünk a világ. Ám Ő megálljt parancsol ennek a rohanásnak, és lélegzetvételhez juttatja testünket-lelkünket. Pásztorokat rendel fölénk, hogy gondunkat viseljék: ne féljünk és ne remegjünk többé. (vö. Jer 23,4)

Milyenek a Te megállásaid? Lélegzetvételhez jut bennük tested is, lelked is?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.